Kővágóörsi Zsinagóga

2024 augusztus 17-18.
Közreműködik: Nemes Balázs, a zürichi operaház szóló trombitása

Valami más!

Fekete Géza Péter munkáihoz

 

A táj percepciója feltárja a megfigyelő előtt a titkait, ezekkel a titkokkal átitatódva jön létre az a személyes, élményeken és érzelmeken alapuló alkotóenergia, amely finomítatlan, szűretlen erőkből építkező alapokon hordozza majd a lecsendesedett, egymásra épülő rétegeket. Hasonlóan ahhoz, ahogyan az FGP által kedvelt free jazz zenékben a hangszereken megszólaltatott hangok éppen csak megengedik egy-egy dallam vagy motívum felismerését, amelyet aztán egy improvizatív futam gyorsan elfed vagy épp felerősít – szabadon engedve a játszó áradó energiáit, már szinte felismerhetetlenné alakítva, átformálva azt egy más minőséggé. Ezek az elemek rendkívüli energiával hol zajossá, hol dallamossá válnak, néha szövegfoszlányokkal egészülnek ki, és így szövegként már nem értelmezhető dallamversekké sűrűsödnek.

A körülöttünk látható képeken is a motívum és a téma nyomokban tájat is tartalmaz.

De milyen tájat? A képeken energiák vannak jelen, egymás alatt és felett rétegződve, előhívva azt a különleges atmoszférát, amely FGP képeire annyira jellemző. A munkákon gyakran megjelenik a Balaton-felvidéki táj (személyes vulkán) jellegzetes körvonala, amely gesztusok során keresztül alakul át egyedi vizuális narratívává, mégis utalva a tájra, természetre, amely szemlélődésének fókusza. Ezzel mintegy kapcsolatot teremt a világgal, amely körülveszi, és alkotásain keresztül az ismerősség biztonságos terét és idejét közvetíti a nézők felé. Ez az alkotói folyamat a megfigyelés, a képzelet és az anyaghasználat ötvözését igényli, amiben az elkészült munkák éppen csak utalnak az alkotó megfigyeléseire, ebben az esetben a tájra.

Bitumen, mész és arany, valamint a graffitisek által kedvelt Montana Gold és Black spray-k: nyomhagyásra kísérletezésre alkalmas anyagok. A főiskolai évek alatt, az MKE-n 1999-ben még konyhai alapanyagokat használt intermédiás alkotásainak anyagaként. Az Étlap című műve (https://artpool.hu/intermedia/induktiv/feketehu.html) mutatja ezt a kísérletező szellemet.

FGP a kísérleti anyaghasználatból adódóan korlátozott színpalettát alkalmaz, az arany és a fekete drámai feszültsége, dominanciája a kontrasztra irányítja a néző figyelmét, a fény és a sötétség közötti játék egyszerre közvetít elszigeteltséget és esendőséget, de pont ez a dinamika nyithatja meg a képteret a transzcendens felé is.

Új kifejezési módokat keresve alkot, műveiben a személyes és az egyetemes közötti kapcsolatot kutatja, ami túlmutat a valóság egyszerű másolásán. Kiválaszt és kiemel bizonyos elemeket, megalkotva ezzel egy olyan látványt, amely tükrözi belső érzelemgazdagságát, reagálva az „itt és most”-ra úgy, hogy a nézőben megnyíló csatornákat használja – mondhatni kihasználja ezt a projektív felületet, teret generálva az időben a néző számára az elmélyülésre. Ebben a létrehívott szituációban az absztrakció mélyebb, akár spirituális, de mindenképpen érzelmi igazságokat képes közvetíteni. Bár az utóbbi években FGP alkotási folyamata lényegében a festészet, és különösen a táblaképek felé fordult, az experimentális filmek, fotókísérletek, asszamblázsok így háttérbe szorultak alkotói oeuvre-jében, a kísérletezés iránti nyitottsága mit sem változott. A kísérletezésből megszületett elemek innovatív és kifejező stílust hoztak létre, a művészi szándék és a véletlen egybeolvadása pedig olyan művek megszületését eredményezte, amelyek több szinten is kapcsolódhatnak a nézőkkel. Az absztrakt tájképek értelmezése már csak absztrakt jellegénél fogva is sokféle lehet. Ebben az esetben talán az lehet a művészet erőssége, hogy vitát, különböző nézőpontok ütköztetését, gondolkodást vált ki, és arra ösztönöz bennünket, hogy megkérdőjelezzük saját előítéleteinket és elfogultságainkat.

Fekete Géza Péter képei menedéket kínálnak a kontemplációhoz, az elmélkedéshez, olyan szemlélődő élményt nyújtva, amely feloldhatja a modern élet zaklatottságát és feszültségeit. Javaslom, hogy próbálják ki!

 

Schopp Ildikó